A művészről
Mi történnék, ha az ember nem a fejében, az agyában, hanem kívül, a hajában, a feje körül hordozná élményeinek személyi és tárgyi emlékeit? Min történnék, ha az embert többnyire furcsa, kecskearcú, fojtottan derengõ színekkel, kegyesen szigorú vonalakkal többdimenzióssá növesztett, gyönyörû leányarc testesítené meg? Min történnék, ha a rózsaszínbe hajló lilákat, az aranyló szürkészöldeket fel tudnánk emelni és meg tudnánk tapintani alattuk a tehetség selymes bõrét? Mi történnék, ha megsemmisülne a világ és Isten számára csak Faragó Miklós képei maradnának meg, hogy mintának használva õket megpróbálja újjáteremteni önmaga végtelen testét? Mi történnék, ha az esztétika végre érvényesnek tudná kimondani, meg tudná fogalmazni, mi is a szépség?
Garai László szerint a szépség, az emberi szabadságszükséglet szimbolikus átélése.
Mi a szabadság? A végtelen tér és a végtelen idõ birtoklása, azaz a tökéletes, totális választáslehetõség. Ugyanis, ha örökké élek, ha mindig, mindenütt jelen vagyok, akkor minden lehetõ és lehetetlen megtörténik velem, akkor nem válaszolhatok tévesen, mert a tévedésnek már nincs érvénye.
Az alkotás annál szebb, minél több tér, minél több idõ foglal helyet a végesben, minél nagyobb ablakot nyit saját, többrétegû, fagyott istenségére, a megismételhetetlen formába, szerkezetbe sûrített mozgásra.
Nézem Faragó képeit. Nem tudom pontosan, mit jelent ez a szó: zseniális. Nagyon sok tényezõtõl függõ kategória. Tele van mindenféle történelmi, társadalmi, determinált és véletlen feltétellel, elemmel. Ennek ellenére megpróbálom „lerajzolni":
Szerintem a zsenialitás a huszonegyedik emelet, amelyrõl sok jelölt leugrik, de csak az marad meg, akinek a tizenharmadik emelet magasságában szárnya nõ, melynek segítségével felrepül a magasságos mennyekbe. Nem tudom Faragó zseniális-e? Egyet viszont biztosan tudok. Most tart a tizenhatodik emeletnél és már kinõttek a szárnyai. Az egekben pedig ott várják a mosolygó és síró kecskearcú lányok, csillag-sûrû hajukban emberentúli fényességgel világítanak a szállást ígérõ házak, az igét hirdetõ csipkebokrok.
Én elhiszem Faragó Miklósnak, hogy ilyen a világ. És ha Isten lennék, képeit mintának használva meg tudnám teremteni másodszor is, harmadszor is, végtelenszer is.
Hernádi Gyula
író, művészettörténész
Életrajzi lexikon- Seregélyi György, Szeged, 1988
Kortárs magyar mûvészeti lexikon- Enciklopédia Kiadó, 1999
Ki Kicsoda- Greger Biograf, Budapest, 1999, 2000, 2001, 2002
Who is Who in Europe- Greger Biograf, Budapest, 2003